Munka után meglátogattam a Dórit, bepótoltuk a tegnapi elmaradt talinkat. Mint kiderült, Dóri a szomszéd házban lakik, 2 percre a munkahelyemtől!!!! Nagyon szép, nagy, modern lakást bérelnek jelenleg 3-an magyar csajok.
Mondhatnám, hogy Dóri semmit sem változott, de ez nem igaz. Megmaradt a Dóris lazaság, nyitottság, de társult hozzá egy erőteljes határozottság. Azt éreztem, hogy Dórinak jelenleg Anglia az otthona. Kiépített egy baráti társaságot, egy szép karriert fut, s a "mi hol van a városban" kérdéseimmel sem tudtam megfogni őt. Dóri, az angol lakos!
Átbuszoztam onnan az Oxford street-re, a hétvégi esküvői látogatáshoz szerettem volna egy-két kiegészítőt venni. Akkora dugó volt, hogy az út több mint egy órán keresztül tartott. Természetesen nem unatkoztam, az új mobilomat tanulmányoztam. Egyszer csak megszólalt, alig tudtam, hogy hogyan kell felvenni. Ati hívott Skype-on, Nimróddal együtt. Szegény baba nem igazán értette, hogy mi történik, hiszen ha a számítógépnél hallja a hangomat, akkor ahhoz mindig egy kép is társul. Néha integetett a monitornak és nyújtotta a cumiját a kamera felé...:-( Aranyos lehetett.
Jó pár órát töltöttem el a Primarkban, de nem sikerült szép kendőt vagy blúzt kapni a fekete koktélruhámhoz, be kellett érnem egy harisnyával és egy karkötővel. A boltból a Hyde Park oldalán, a Park Lane-n sétáltam le a vonatállomáshoz (Családom emlegeti ezt az előkelő utat, igaz ami igaz, itt vannak a legdrágább házak/lakások a városban!). Ugyan elértem a kinézett vonatot, de már így is elég késő volt mire leszálltam az állomásunkon. A fejlámpát beüzemelve, s minden bátorságomat összeszedve elindultam az erdő felé. Mindkettőre szükség volt, ugyanis két rókával találkoztam még az erdei út előtt! Az egyik utcában szaglászkodtak a kukák körül. A hangos éneklés és a papírszatyor zörgetése voltak az útitársaim. Szerencsésen megérkeztem...azért büszke voltam magamra!:)
