Reggel Anyuékkal beszéltem telefonon, amíg a munkába sétáltam. Szokatlan helyzet, hiszen nem szoktak olyankor otthon lenni. Azonban otthon pünkösdhétfő volt! Így már érthető:) Ennek alkalmából én túlóráztam kicsit...nagyon. Főnököm másnap Törökországba utazott egy konferenciára, s addig nem lehetett hazamenni, amíg nem volt teljesen kész a török gazdasági elemzés. Ha 7 után akarok kimenni az épületből, azt csak külön engedéllyel lehet. Elvileg. Gyakorlatilag ki lehet könyörögni magad a portán. Ezt ma is kipróbáltam. Működött.
Az új mobiljainkon van az a szolgáltatás, hogy Google Latitude. Ez olyan, mintha a mobilunk lenne a magánnyomozónk, ennek használatával ugyanis láthatjuk, éppen hol tartózkodik a mobil tulajdonosa, vagy legalább is a telefonja.:)
A fárasztó nap után Rolanddal a városban találkoztam. Nem volt konkrét hely megbeszélve, csak annyi, hogy induljunk el egymás felé. Mindketten annyira a mobilunkba merültünk, figyeltük, hogy a térképen hol van a másik, hogy majdnem elkerültük egymást a London bridge-en:)
Beültünk még egy sörre egy pubba a Temze partján, majd jóleső fáradsággal hazamentünk.
