Szerda este aktiváltam a bankkártyám, majd tegnap lekértem az egyenlegemet egy automatánál, ami azt írta ki, hogy 0,00 font van rajta.:( Délelőtt rákérdeztem a HR-n, ahol azt mondták, éppen ma kellene megérkeznie rá az első (1,5) havi fizetésemnek. Nem bírtam munka utánig várni, már ebédszünetben kimentem megnézni, s valóban, most már volt rajta pénz! Mindjárt ki is próbáltam egy boltban, hogy működik-e a kártyás vásárlás. Működött! Ekkor szokták mondani, hogy Jobb későn, mint soha.:)
A fizetés reklamáció mellett a HR-n a welcome package-re is rákérdeztem, mivel kiderült, járt volna nekem is az első munkanapomon, de én nem kaptam. Többszöri bocsánatkérés kíséretében kaptam egy dossziét tele hasznos (?) információkkal, valamint egy egérpadot, poháralátét szettet, szövet szatyrot és egy fülhallgatót. Mikről maradtam le...de mint tudjuk, Jobb későn, mint soha.:)
Este kivételesen nem röpizni mentünk a Roland munkahelyére, hanem egy tánciskolába! Ez a tánciskolába járás dolog nálunk kitűntetett jelentőséggel bír. Mindig azt mondtam a Rolandnak, amikor távkapcsolatban éltünk, hogy így még egy tánciskolába sem lehet közösen beiratkozni. És most tessék, ennek is eljött az ideje! (Jobb későn, mint soha.:)) Egy olyan iskolát választottunk, ami a közelben van, s ahol nem havi bérletet kell venni, hanem alkalmanként kell fizetni. Habár a kezdő csapat már szeptemberben kezdte a kurzust, csatlakoztunk hozzájuk. Éppen egy új tánc volt terítéken, a slow fox! Annak ellenére, hogy már mindketten tanultunk korábban táncolni, ez a tánc egyikünknek sem rémlett.
Maga a suli érdekes volt, egyrészről nehezen sikerült megszokni, hogy egy óriási nagy teremben paralel két csoportnak folyik az oktatás, s néha nem nekünk szól a zene. Másrészről pedig én szeretem kihasználni a 45 percet, amiért 8 fontot fizettem. Éppen ezért nem annyira tetszett, hogy amíg a fiúk tanulták a lépéseket a lányok csak álltak, s nézték őket.:) De az oktatás utáni gyakorló blokk mindenért kárpótolt, bő egy órát maradtunk, szóltak a különböző zenék, s mindenki táncolta a rá tanult koreográfiákat. A táncos múltunkkal szinte az összes tánc koreográfiáját eltanultuk a többiektől.
Jókedvűen s kellemesen elfáradva szálltunk be a kocsiba fél 11-kor. Akkor támadt az a ragyogó ötletünk (Jobb későn, mint soha.:)), hogy ha nem esik az eső Wimbledonban, akkor másnap kinézünk a teniszbajnokságra. Mivel az okos google azt mondta, hogy csak reggel 10-ig lesz beborulva, felhúztuk az összes órát/ beállítottuk az összes mobilt reggel 4,40-re. Még szendvicseket gyártottam, közben Roland összepakolt, s fél egykor már ágyban is voltunk. Jó éjszakát.
Kis infó a jegyről: Kb. 5ezer napijegyet mindennap reggel, nyitás előtt adnak el. S mivel nagyon kedvezményes áron, nagy rá a kereslet. Olyannyira, hogy maga a jegyvásárlás is felér egy programmal. Érdemes korán odaérni, hogy belekerülj ebbe a kb. első 5ezerbe... Ezzel a 20 fontos napijeggyel a court 1, 2 es a central pályák nem látogathatóak. A maradék x pálya pedig a szabad ülőhelyek/állóhelyek függvényében.
