Biciklizni mentünk Roland kollégáival, úticélunk egy sörfesztivál meglátogatása volt! Nagyon tetszett a környék és különösen jólesett a sport! (Leszámítva azt, hogy két fiút kellett követnem, ami csak az első 5 percben sikerült. Utána inkább ők követtek engem!:))
A sörfesztivál nem is volt olyan messze(+), de nem is volt olyan nagy(-) és fiatalos(-), mint gondoltuk. Egy kisebb sátorban kb. 30 különböző angol (azaz meleg és szénsavmentes) sört lehetett kipróbálni. Elég hamar elértem a telítettségi pontomat, olyan volt mintha régi söröket kóstolnék. Érdekes módon Roland sem élt igazán a lehetőséggel!
Amikor valaki felvetette, van e kedvünk petangozni, én nagyon lelkes lettem, mert én, a nagy petangos múlttal rendelkező játékos azt hittem, mindenkinél ügyesebb leszek. De az apró kavicsos pályán valahogyan nem hozta meg a várt eredményt a különleges dobótechnikám.:) A petangozás után már elég éhesek voltunk, de a konyha délután zárva volt, fél7-ig várnunk kellett a steakünkre. A csapatból valaki mesélte, a közelben látott egy Spart. Sajnos hittünk neki, s útnak eredtünk. (Már ott kellett volna gyanakodni, hogy Angliában egy Sparral sem találkoztunk...) 10 perc helyett egy órát tekertünk korgó gyomorral a napsütésben, hogy végül egy ismeretlen boltban (v)együnk egy-egy szendvicset. Mire visszaértünk a többiekhez, már a konyha is kinyitott, de mivel nem voltunk (már) olyan éhesek, csak egy adagot rendeltünk kettőnknek. Hazafelé csak az első vonatállomásig bicikliztünk (az sem volt ám nagyon közel), mert kezdett besötétedni, valamint a combizmom felmondani a szolgálatot. A vonat Sutton-ig vitt minket, ahonnan azt az utat tettük meg kerékpárostul, amit már többször legyalogoltunk egy-egy pub-os este után. Izgalmas volt a sötétben az erdei utat követni, fákat kerülgetni...
