Az volt a terv, hogy reggel megvárom az off-peak időszakot (9,30-16,00 és 19,00 után kb. féláron lehet utazni), s bemegyek a városba Apunak és Nimródnak név-illetve szülinapi ajándékokat nézni/venni. Ezzel szemben valahogyan nem sikerült egyhamar elkészülni, nemhogy fél 10-kor, de még 10 kor sem voltam útra készen. A kinézett vonatot lekéstem, az azt követőt is, így kicsit összeszedtem magam, ha törik ha szakad, a következőt már el fogom érni. Éppen indultam volna, amikor megcsörrent a mobilom. A HR-s nő hívott, hogy a szerződésemet és az egyéb dokumentumokat átküldte email-en, nézzem át és jelentkezzek nála. Habár azt mondtam neki, hogy estig nem leszek gépközelben, miután letettem a telefont nem bírtam megállni, hogy bekapcsoljam a számítógépet, s belenézzek ebbe a bizonyos emailbe...:) Mire betöltődött a Windows, a telefon újra csörgött! A leendő főnököm volt a vonal túlsó végén, mivel ő a teljes jövő hetet külföldön tölti, örülne, ha ezen a héten tudnánk találkozni. Így megbeszéltünk másnapra egy projekt-átbeszélős, csapatnak-bemutatós találkozót. Kíváncsi leszek! Azt ugye mondanom sem kell, hogy a következő vonatot sem sikerült elérni...
London Bridge-nél leszállva most nem mentem át a hídon, a Temze déli partján kezdtem el sétálni. Nagyon hangulatos utcákat találtam, rengeteg járókelővel. Egészen a Millennium hídig mentem, majd ott átsétáltam a Szt. Pál székesegyházhoz. Útközben nagyon nem találtam boltokat, így újra a jól ismert Oxford Street felé vettem az irányt! 6 km séta után a már jól bevált Hyde Parkban estebédeltem és pihentem egy nagyot.
A Primarkban sikerült Nimródnak venni pár nagyon aranyos ruhát+szandált, de ez sem ment olyan egyszerűen. Azt az utasítást kaptam, hogy 92-est vegyek, de Angliában ez a méret nem létezik, a 86-os és a 98-as közül választhattam. Végül a nagyobb mellett döntöttem, s olyan nadrág és felső mellett döntöttem, amiket akár ősszel is hordhat. Addigra tuti belenő:)
Rolanddal a boltban találkoztunk, s mivel most kivételesen tényleg ráértünk, néztünk neki is ruhákat: ingeket, nadrágokat, szabadidőruhát. Végül 3 papírzacskóval hagytuk el a boltot, Nimród ajándékkal, Rolandnak vett pár ruhával...és én is kaptam két pár
cipőt!:) Nade mit kap az Apu?
Még egy korábbi séta alkalmával kinéztem egy nagyon hangulatos részt az Oxford circus közelében. Most is teltházas pubok és éttermek fogadtak minket, azonban egy kis utcában elbújt olasz étteremben még volt egy szabad asztal. Két menüt választottunk egy üveg finom olasz borral. Habár az elején kint ültünk, rá kellett jönni, nekünk ez még hideg, bennünk nem angol vér folyik. Így az első felszabadult belső asztalra lecsaptunk, s odabent ettük degeszre magunkat. Nagyon finom volt az olasz vacsora! (És még mosogatni sem kellett:))
