Szombaton bementünk kocsival a „városba”, Suttonbe, hogy elintézzünk pár dolgot és megejtsük a heti nagy bevásárlásunkat. Az első kereszteződésnél Roland rájött, a jogsija otthon maradt, így vissza kellett fordulnunk. Kis kitérő: Általánosságban megállapítható, hogy Angliában elég szűk utcák vannak, amit a bárhol parkoló autók tovább szűkítenek. Azonban sokszor úgy tűnik, ez csak nekünk okoz nehézséget… Szóval, mentünk vissza a papírokért az extra szűk utcában, amikor csatt->a szemből jövő kocsi és a mi kocsink visszapillantó tükrei összetalálkoztak. Mondanom sem kell, hogy nem mi lógtunk át a másik sávba és nem mi voltunk azok, akik nem álltak meg, csak tovább mentek… A tükör összetört, de a műanyag tartó búra szerencsére nem. Az elintézendő ügyek listájára felkerült még egy sor: rendőrség. Egyébként azóta nem szeretek az anyósülésen ülni, mert ugye itt a kocsik jobb oldalai találkoz(hat)nak össze. (És abból, hogy hány darab törött tükröt vagy annak tartozékát láttam már az úton, s hogy a bérbeadó behajtott tükörrel közlekedik, arra következtetek, hogy gyakran össze is találkoznak.)
Voltunk sok kisebb, 1 fontos boltban, vettünk fürdőszoba szőnyeget, cukortartót, növényeket és ehhez hasonló nélkülözhetetlen dolgokat:)
Este Roland polcot szerelt, újra, ugyanis egyik nap, pakolgatás közben leszakadt a nemrég felszerelt IKEA polc. Roland óriási erőbedobással olyan profi munkát végzett, hogy jelenleg egy elefánt is csücsül(hetne) a polcunkon. Emellett Roland főzte a vacsorát! Isteni lett a Stefánia-vagdaltja!
