Jó érzés volt reggel úgy felkelni, hogy MÁR van munkám, de MÉG nem kell dolgozni. Kihasználtam ezt a köztes állapotot, lustálkodtam, blogot írtam, megnéztem végre még egy részt a sorozatomból (24), de közben azért kivasaltam pár inget, pólót, nadrágot is. Főztem vacsorát, valami isteni lett életem első Chili con carne-ja! Kiderült, Roland tud a munkahelyére ebédet bevinni, így a másnapi ebédet is elkészítettem. Egyre jobban szeretek főzni, s egyre kevésbé mosogatni!:)

A bérbeadók még pár hete azt ígérték, hogy kapunk egy TV-t. Mi csak vártuk, vártuk türelemmel. Végül tegnap este találtunk a garázsban a polcunkon egy kis dobozt, benne egy olyan kicsi TV-vel amilyet én még nem is láttam! Ha nem hangzott volna el, hogy laposképernyős, falra szerelhető TV-vel gazdagodik a kis lakásunk, mondhatnánk, hogy szavukat betartották, TV-t ígértek, TV-t adtak.:)

Mivel a laptopom képernyője nagyobb átmérőjű a kis TV-nél, beüzemeltük a még a bécsi Erasmusra kapott TV-tuneremet. Sikerült befogni vele 60 adót, így az Eurovíziós dalfesztivált már a BBC-n figyeltük, ahol a műsorvezető azt mondta a Wolf Katiról, hogy one of the favourite, azaz az egyik kedvenc esélyes! Jó volt ezt hallani! (...valahogyan egészen más szemekkel néztem a műsort innen kintről, mint anno odahaza.)