Kicsivel rövidebb napot tartottam, mert hiába szállt le a repülő Budapesten éjfélkor, nekem már 3-kor el kellett indulnom a munkahelyemről…hihetetlen! Kocsival mentünk ki Lutonba, így egész Londont megkerültük nyugat felé. Az autópálya minden egyes lejárata előtt 2-3 km-es dugó alakult ki, így az út első egy órájában kissé idegesen és gyakran az órára pillantva ültem a kocsiban. Az út második felében már normálisabb volt a forgalom, folyamatosan tudtunk haladni. A kocsit a reptér melletti parkolóban hagytuk, majd ott egy buszra kellett várni, ami felvett minket és elvitt a reptérre. Kicsit fura volt ez az egész parkoló, alig találtunk szabad helyet, arra abszolút nem, amerre a nyilak mutattak, a buszok elvileg 10 percenként járnak, nekünk mégis 20 percet kellett várnunk rá, s a sofőr akkor is a legnagyobb nyugalommal végezte munkáját. Arra sem jöttünk rá, hogyan fogjuk elhagyni a parkolót vasárnap éjjel, mert egy ugyanolyan belépőkártyát kaptunk, mint azok, akik nem fizették ki előre a parkolódíjat. Meglátjuk.
A reptéren összefutottunk Zolival, mint kiderült ő is repül haza a hétvégére, a Ritához. Jó egy ilyen gyakorlott utazóval repülni, tudta, mikor hova érdemes állni, hogy elsőként értesülj a kapuszámról, hogy elsőként juss a gépre…stb. Figyeltünk, tanultunk.
Kis késéssel megérkeztünk, majd az ajándékokkal teli bőröndre vártunk, majd a szülők karjaiban landoltunk! Roland szülei is velünk töltötték a hétvégét Budapesten!
