Nem mentem be az EBRD-be, gondoltam elég ebből, most már megvárom, amíg pont kerül a papírügyek végére! Elsétáltam Sutton-be egyedül, napsütésben! Mennyivel szebb volt így az út, mint a legutóbb a pubból hazafelé… Még a legelején egy kis kitérőt tettem, ugyanis Nimród szülinapja alkalmából vettünk egy képeslapot, s az a terv, hogy a szülinapi dátummal pecsételjék le a bélyegeket itt, Woodmansterne-ben. Bementem a helyi postára (értsd: közért, ahol a pénztár egyben a postahivatal is) bélyeget venni+kideríteni melyik nap kell a lapot bedobni ahhoz, hogy a tervünk sikerüljön. Állítólag vagy ma este vagy holnap reggel. Csak el ne felejtsem… (Ilyen (dilis?:)) Keresztmamiból is csak egy van:))
Elhagytam a kis falunkat, egy óriási levendulaföldön sétáltam keresztül, miközben észrevettem, h
ogy az egyik sarokban a kis fából készült standoknál valaki éppen dolgozik. Újabb kitérőt tettem, elmentem az árushoz, hátha Apu névnapjára tudok valami eredeti angol, a házikónktól már száz méterre levő levendulákból készült ajándékot venni. Mint kiderült a bolt hivatalosan csak júniusban nyit ki, de mivel szépen mosolyogtam (vagy csak a csodás akcentusú angolomra nem lehetett nemet mondani?), a raktárból csak miattam előkerültek a termékek. Levendula illóolaj, fürdőolaj, parfüm, krémek….és szappan! Az utóbbi mellett döntöttem, hihetetlen intenzív illata volt!
Mentem tovább Sutton felé, s mivel a Roland munkahelye teljesen útba esett, s éppen ebédidő volt, egy újabb kitérőt tettem: megleptem őt! Ki tudja, mikor lesz még lehetőségünk hétköznap együtt ebédelni… Lasagne ebéddel, Roland öleléssel, újra feltöltődve folytattam az utam a Sutton-i központig. A sétálóutcában töltöttem a teljes délutánt, sikerült megvennem a SIM kártyát, amit egyből ki is próbáltam, vettem egy (remélhetőleg) szupi fürdőkádba való játékot a 2 éves Keresztfiamnak, bementem egy ASDA-ba is, s végre csak úgy nézelődtem, nem céltudatosan vásároltam egy hétre előre, hanem csak bandukoltam a polcok között. Mivel az internet nem működött a telefonom, vissza kellett mennem a boltba reklamálni. A pasi negyedórán keresztül próbálta megoldani a gondom, majd azt mondta, fogok egy SMS-t kapni, s azután fog működni ez a szolgáltatás. Nem igazán hittem el a dolgot, de bíztam benne, hogy nem lesz igazam. Végül Roland végzett a munkával, értem jött kocsival s együtt hazamentünk. Otthon várt egy email, miszerint 2011. május 18-án, azaz holnap tényleg elkezdhetek dolgozni, immáron hivatalosan is! Hurrá!!!
