Roland reggel elkísért az EBRD bejáratáig, ahol elköszöntünk egymástól...két percre:) Ugyanis kiderült, a másik recepciónál adták le a nekem szóló belépőkártyát. Tehát van másik bejárat!:) Kis déja vu érzéssel egyetemben Rolandnak integettem a -mint később kiderült- főbejárat mellől, majd az ottani recepción is elbetűztem a kicsit sem angolosan hangzó családinevem. Röpke negyedóra alatt hozzá is jutottam a belépőkártyához, majd a 10. emeleten a liftből kilépve a tett helyszínére kerültem: csodás kilátás a városra, nagy köralakú asztal 20-25 fotelszékkel, mögötte körben kb. ugyanennyi, a terem két végében pedig, hasonlóan egy színházi nézőtérhez, székek sorakoztak. Összesen 40-en lehettünk, egy OTP-s és egy MNB-sel együtt. A csoportom főnöke nyitotta meg a konferenciát, a záró dián feltűnt az én nevem is, mint munkacsoport tag. Hm, érdekes!:) És hivatalosan még mindig nem álltam munkába... A bázeli szabályozás volt a diplomatémám, így külön örülök annak, hogy most újra elmélyülhetek benne! Egyébként a büféebéd különösen ízlett, mert ízletes volt, a szakács ismerte a fűszereket, ami itt Angliában állítólag ritkaság.
Fél 4 körül szabadultam, Roland munkahelye felé vettem az irányt. Péntekenként röplabdázni szoktak, kosztümösen nem szerettem volna beállni játszani, de a szurkoló/bíró szerepét szívesen elvállaltam. Utána még kicsit sörözgettünk és chipset ettünk (itt a chips nagyon népszerű, kis kiszerelésű zacskókat árulnak mindenhol, a legtöbb supermarketben az ebéd menü utolsó fogása egy zacskó chips. Ki érti ezt, ki érti ezt? Én nem!:))
