az élet Londíniumban

Vasárnap beutaztunk a városba (35perc vonattal a city, de előtte egy kis erdei úton kell gyalogolni 10 percet az állomáshoz:)), sétáltunk egy nagyot a Temze partján, majd a Roland kollégáinak egy részével találkoztunk, az indiai barátjának volt szülinapi pub-túrája. Ez tényleg azt jelentette, hogy egyik pubból mentünk a másik pubba, időközben egyre bővült a nemzetközi csapat (indiai, mexikói, német, sri lankai, spanyol, angol, osztrák, magyar társaság). Itt Angliában az a szokás, hogy mindig egy valaki hívja meg a többieket egy kör italra, majd más valaki….Ha mondjuk 3-an vagytok, akkor ez egy elég logikus megoldás, hamar körbeér a kör. De ha 11-en vagytok… Valaki jól jár, valaki kevésbé...:) Igyekeztem tartani magam a tempóhoz, de kifogott rajtam az itteni kínálat, nem csúszik annyira a szénsavmentes, "meleg" sör:), így én nem ittam minden pubban 1-2 pint Ale-t vagy Guinness-t vagy Cidert, mint a többiek. Végül 4 pubban jártunk és végre a fish&chips-t is megkóstoltam! A zöldborsópüré nagyon finom volt hozzá! :)

Szombaton kirándulni mentünk Roland egy könyve alapján, amiben 43 különböző séta szerepel London és DK-Angliában. A könyv érdekessége, hogy (direkt) nem turistaútvonalakat követ végig, hanem azokat csak részben érinti, keresztezi. Sokszor nehéz volt követni az utasításokat (pl. ott fordulj balra, ahol alacsony növésű bokrok vannak-a könyv 2009-es:)), valószínűleg ez is közrejátszódott abban, hogy a könyv szerinti 2,5 órás túrát 5 óra alatt teljesítettük! De nagyon szép helyeken jártunk, csodás időjárással, bal oldali kocsikázással, fűben piknikezéssel, anyák napi orgonaszedéssel. + Roland két kollégájával is összetalálkoztunk, teljesen véletlenül…

Másnap volt a Kate-William esküvő. Sok embertől hallottam, hogy jaj és ne mááá’ és ehhez hasonlókat. Én bevállalom! Ha itt vagyok egy ilyen eseményen Londonban, elmegyek rá! Nem fogok az első sorban nyomorogni, nem fogok napokkal előtte sátrat verni a legjobb helyekért, de a hangulata miatt ott leszek. Habár az ifjú párt nem láttuk, nem bánom, hogy ott voltunk. Hihetetlenül magával ragadó, jó hangulat volt, nagyon sok ember, mindenki boldog, jókedvű és kicsit valahogyan izgatott. Rengeteget sétáltunk, a nap végére fogtam a derekam, hogy jó lenne már leülni egy kicsit. Álldogáltunk a Westminster apátságnál, elsétáltunk a Buckingham Palota előtt, voltunk a Mall mellett és később rajta is, ültünk a fűben és ettünk-ittunk a Green Parkos kivetítő előtt és megnéztük a Hyde Parkos helyszínt is, aminek igazi Dunasziget fesztivál hangulata volt.

Akit tényleg abszolút nem érdekel az esküvő, annak ezt a bekezdést nem ajánlom.:) Kis érdekesség, kis kombinálás… Vilmosék a vacsora előtt a Clarence házban voltak, ahová még délután egy kabrióval mentek át. Gondoltuk, a 7 órakor kezdődő fogadásra visszamennek a Palotába, így leálltunk a Mall szélén, épp a BBC stand mögé, hátha látjuk őket, amint megteszik ezt a párszáz méteres távot. Eljött a 7 óra, és ...... semmi. Már fél 8 volt, amikor a rendőrök elkezdték leterelni az embereket az útról. Mi szupi helyen voltunk, továbbra is a BBC-sek táborában, ráadásul még egy TV-re is ráláttunk, ami az éppen folyó adást mutatta. Azaz éppen azt, amit mi is láttunk. Mire mindenki helyet talált a Mall két oldalán, már 8 óra körül lehetett. Ezután nagy sötétített üveges kocsik jöttek, mentek a Palota és a Clarence ház között. Néha üresen, néha nem. Több tízezren várták az ifjú párt. …. és akkor a BBC monitorra tekintve észrevettük, hogy az 'is arriving' kifejezés 'has arrived'-ra változott, azaz a pár már megérkezett a Palotába, az egyik feketekocsis járattal. Mi tudtuk, mert a TV mellett álltuk. Mindenki más még ott várt az út két oldalán arra, hogy meglássa az ifjú párt… Az a véleményünk, hogy biztonsági okokból oldották meg így a dolgot. Még világos volt, jó idő, meleg, ők mégis sötétített üveges, megkülönböztetés nélküli (pl. virágcsokormentes) kocsival mentek át a vacsorára…. és mindezt egy óra késéssel a tervezetthez képest, habár egész nap minden, még a csók is percre pontosan meg volt tervezve…de természetesen az is lehet,hogy egyszerűen csak túl sok 24-et néztem:) (mj.:a képen az első kocsiban vannak Vilmosék:))

Ma egy hete, hogy egy 19,9kg-os és egy 20,5kg-os bőrönddel (maximálisan kihasználva a 20kg súlykorlátot) és két 110%-osan megtömött hátizsákkal Linzből ide repültünk, ide, Angliába!

Roland apukája vitt ki minket a repülőtérre, emlékszem, számomra teljesen ismeretlen utakon, csak ültem a kocsi hátsó ülésén, folyamatosan néztem az órát, s bíztam benne, hogy a következő kanyar után felbukkannak a repülők. Azonban hiába láttam már a fényt az alagút végén, egy tábla jött velünk szembe, miszerint Flughafen, azaz a reptérre erre tovább nem lehet ám menni... Ekkor volt még kb. 10 percünk a becsekkolásra. Végül, ha nem is közvetlen mögöttünk, de utánunk zárták le check-in pultot. Még egy gyors interjú a helyi TV-vel, miszerint az esküvőre utazunk e Londonba, és már a gépen is ültünk. Aludni nem sikerült, ellenben Rolandnak kicsit megijesztenie annál inkább. Majdnem egy órával a landolási idő előtt elkezdtünk ereszkedni. mivel teljesen felhős volt az ég, nem tudtuk merre járunk, de Rolandnak határozott elképzelése volt arról, hogy még túl korai leszállni. Nem volt igaza, szerencsére!:) Amilyen gyors volt maga a repülőút, annyira volt lassú a bejutás a reptérről a városba, majd onnan kijutás a farmunkra. Easybussal 1,5 órát, majd metrókkal és a helyi vonattal kb. ugyanennyit zötykölődtünk. De megérkeztünk a kicsi házikónkba, ami tényleg nagyon kicsi, de szép és csak a mienk!:)

Még aznap elmentünk kocsival a közeli supermarkethez (ASDA) kis bevásárlásra, Roland mondta, siessek, de én csak néztem egyik polcról a másikra… még minden új volt nekem! Nagyon sok olyan akció van, hogy vegyél 2-t olcsóbban, vagy 3-at vagy 4-et még olcsóbban. Mivel ketten vagyunk és 25nm-es lakásunk van, csak óvatosan lehet elcsábulni ezekre a kihagyhatatlan ajánlatokra.:) Sikerült már az első alkalommal reklamálni, igazat is adtak nekünk, visszakaptunk 6 egész fontot!

A PSZÁF-os munkák le/átadása több időt vett igénybe, mint én azt gondoltam, így az utolsó napok kicsit stresszesen, de utólag azt mondhatom, hogy sikeresen teltek. Sikerült Anyunak szülinapi ajándékokat beszerezni, sikerült a Pannon flottából kilépni, sikerült eljutni egy fodrászhoz, sikerült fontot váltani, sikerült beiktatni egy estét a baráti búcsúkra (ezúton is köszönöm annak a közel 40 embernek, aki eljött), sikerült a családdal is egy intenzív hétvégét eltölteni, s sikerült nagyjából összepakolni pár óra alatt (azért készül egy ’ami otthon maradt’ lista)!

Boldog Születésnapot, Anyukám!